Blog / Hírek

A búvársisak történelme

2019. október 17.

Nem is gondolnánk, hogy a ma használatos korszerű búvárfelszerelések milyen fejlődésen mentek keresztül. Rövid összefoglalónkban bemutatjuk a búvársisak történelmét.

Hosszú út vezetett az ember első víz alatt történő tartózkodásának küzdelmétől, a napjainkban ismert korszerű búvársisakok alkalmazásáig.

1691-ben, Halley három személy befogadására alkalmas, „levegőfrissítésű” búvárharangot fejlesztett, amit a gyakorlatban is alkalmaztak. Ez a búvárharang volt lényegében az első olyan búvárfelszerelés, amelyben hosszabb időt lehetett eltölteni a víz alatt. A búvárharang – a kor elképzelésének megfelelő – lényege, hogy egy belül üres, harang alakú súlyos tárgyat a vízbe engednek, a belsejében lévő levegő nem engedi betörni a vizet, így a búvárok egyfajta állomásként használhatják víz alatti kalandozásaik során (amikor elfogy a levegőjük, visszatérnek a harangba). Később kiegészítették ezt a rendszert úgy, hogy a harangot elhagyó emberek fején egy kisebb harang volt, ami egy tömlő segítségével kapcsolatban állt a központi harang levegőjével. Ezzel a módszerrel, ugyanúgy kiszorította a vizet a harang belsejéből és folyamatos légzést biztosított a búvárnak. Ez a kis szerkezet volt a búvársisakok elődje.

1715-ben J. Lethbridge, abroncsokkal megerősített, fából készített hordóban, több százszor merült. A felszerelés igazából a merüléshez szükséges levegő tárolására szolgált, de a hideg vízben végzett merülések során, jó szolgálatot tett a kihűlés ellen is. A bőrbevonatú hordón már üveg kémlelőnyílás volt, sőt két lyukhoz vízhatlan ujj csatlakozott, amibe a kezeit beledugva a búvár a víz alatt is dolgozhatott. Meglepően sikeresen használták ezt az eszközt.

1719-ben Jefim Nyikonov, a búvárruha elemeit is magán viselő felszerelést készített. A búvár maszkként (sisak) egy bőrrel bevont, ablakkal ellátott fahordót (sisakot) viselt a fején. Egyéb felszerelései a bőrzubbony, a bőrnadrág, a vállán homokkal töltött zsákok voltak.

1797-ben, Karl Heinrich Klingert bőrből, fémből készít búvárfelszerelést, melynek sisak része (torony) levegővel történő feltöltésre is alkalmas. A levegőellátást bőrből készült tömlőkön keresztül, egy szeleppel oldotta meg, de a nyomáskülönbségből adódó problémákat nem tudta kiküszöbölni, ezért csak kis mélységben lehetett használni a berendezést. Az első alkalmazás során, a búvár egy fatörzset vágott ketté. Klingertnek – a berendezés továbbfejlesztését követően.

1819-ben sikerült biztonságosabb berendezést építenie. Klingert, 1797-ben, bemutatott hasonló merülő eszközét hívták először búvárruhának. A felszerelést Wroclawban próbálták ki. A búvár fejét sisak, testét vízhatlan ruha védte. Munkavégzés közben sétált a folyómederben.

1819-1830  A Deane fivérek, a „korai búvárharangot”, kémlelőnyílásokkal ellátott, vörösréz sisakká redukálódott formájában valósították meg. A levegőt kompresszor segítségével a felszínről juttatták a sisakba. Hatalmas fejlődés volt ez a maga nemében, hiszen így gyakorlatilag szabadon sétálhatott a tengerfenéken a búvár. 1823-ban Charles és John Deane szabadalmaztattak egy „Smoke” sisakot a tűzoltók részére. 1828-ban, az élet másik területén is alkalmazták a füst sisakot. Ezzel használható búvársisakot alkottak.

1839 Augustus Siebe a „Deane füst sisakok”, valamint a saját fejlesztésű kompresszorok gyártása, forgalmazása után megalkotta a több helyen rögzíthető – 12 csavaros – sisakpalásthoz kapcsolható zárt sisakot, így a felszerelés komplex alkalmazása megvalósult.

Az igazi átütő sikert, a sisakban elhelyezett szelep biztosította, amely a búvár szabad mozgását tette lehetővé, ezáltal hatékonyabbá és biztonságosabbá vált a merülés.

1965. A Kaliforniai Santa Barbarában a Hummel termékeinek összeszerelésével kapcsolatban mutatkozik be a Kirby Morgan.

1975-ben érte el csúcspontját a Kirby Morgan a sisaktervezés területén. A Suprlite17B típus az ipari búvárok által történő alkalmazási lehetőségek minden igényének megfelelt. A több ezer órás tesztüzem bizonyította, hogy helyes döntés volt az ipari búvárok sisak szabványainak meghatározása akkor, amikor a Superlite17B műszaki paramétereit vették alapul. A mai napig ezt a sisakot használják a legszélesebb körben a búvárok.

A sisak alkatrészének anyaga, gyártástechnológiája, összeszerelési színvonala, működési mechanizmusa tanúsítják a megbízhatóságot, védelmet, a széles körben történő alkalmazhatóságot, a könnyű kezelhetőséget, a szerviz -valamint karbantartási igények és üzembentartási lehetőségek „felhasználóbarát” jellegét.

A sisak felhasználási területei:

  • ipari búvárok
  • katonai (műszaki, tűzszerész)
  • haditengerészet

Víz alatti lámpák:

A búvármerülések során a látás, láthatóság, kommunikációs, fotó -és filmkészítési lehetőségek biztosítása érdekében elengedhetetlen kiegészítő termék a lámpa. A víz alatt a természetes fény a mélység függvényében elnyelődik, illetve különböző torzulásokkal teszi lehetővé az emberi szem számára a képalkotást.

A víz alatti lámpák használata igénybevételük, jellegük, időtartalmuk miatt sokféle lehet. A különböző lámpák gyártói igyekeznek optimalizálni az energia felhasználás, az igényeknek megfelelő frekvencia, fényerő teljesítményeket. Ennek megfelelően a piacon számtalan gyártmány számtalan típusa áll a felhasználók rendelkezésre. A felhasználás során a merülés jellege, feladata, a biztonság és a kommunikációs igény meghatározó alapot szolgáltat a lámpák műszaki paramétereinek a kialakításához.

Víz alatti kommunikáció terén, általában a lámpával megvilágított kézjelzések az elterjedtek, de speciális jelzések is alkalmazhatóak.

Víz alatti kommunikáció:

A víz alatti kommunikáció elengedhetetlenül fontos a búvár biztonsága, a felszínen tartózkodók információval történő ellátása, a víz alatti tevékenységet folytató számára az utasítások kiadása szempontjából. A búvárok számára különböző lehetőségek állnak rendelkezésre, de a legelterjedtebb kommunikáció a kézjelzések, fényjelzések, kötéljelzések, vezetékes, illetve vezeték nélküli rádiókapcsolatok. A vezetékkel vagy vezeték nélküli víz alatti kommunikáció biztosítása a gyártók és felhasználók közös munkájának eredményeként folyóban, állóvízben, tengereben, víz alatti létesítményekben, az adott körülményekhez igazodó műszaki megoldásokkal az eszközt, berendezést gyártók termékeivel végezhető.

Vezetékes és vezeték nélküli víz alatti kommunikáció:

Amennyiben, a víz alatti tevékenység indokolja, a kommunikációs lehetőségeket vezetékes és vezeték nélküli berendezésekkel is biztosítani lehet. A víz alatti kommunikációra alkalmas berendezéseket, eszközöket a gyártók a különböző eszközöket, berendezéseket, az igények, feladatok, környezeti viszonyok, költségek, egyéb igények (pl.: titkos, zárt rendszerű információ) alapján biztosítják.

Hangjelzések:

A merülésvezető és a merülő búvár(ok) gyakran használnak hangjelzéseket figyelemfelkeltésre. Erre szolgál például a búvár duda (búvárkürt) ami a búvárpalackban lévő levegő segítségével egy hangos víz alatti kürt hangot ad ki.

Hagyományos módokon, például a búvárpalack megkocogtatásával is képesek a búvárok éles, magas hangokat kiadni, amivel felkelthetik a merülésvezető, vagy a merülő társuk figyelmét.

 

 

Kapcsolódó fotók


További bejegyzések


COVID-19 tájékoztató

2020. március 26.
Tisztelt Ügyfeleink! A Covid-19 koronavírus járvány miatt kialakult helyzettel kapcsolatosan szeretném biztosítani Önöket arról, hogy... Tovább

Szakmai nap

2020. február 04.
Az ERDI (Nemzetközi Katasztrófaelhárítási Szervezet)  hazai munkaértekezletén bemutatásra kerületek az INTERSPIRO gyártmányú... Tovább

Közreműködtünk az MH 2019. évi kiképzési feladataiban

2019. december 19.
A korábbi évek gyakorlatainak megfelelően, ebben az évben is részt vettünk az MH hivatásos állományú búvárainak szakmai... Tovább